Vénülő vers

Jaj! Itt fáj, ott fáj... Gyorsul az élet

De ha sietsz, a buszt még eléred.

Új szemüveged van, mégsem látod...

Milyen kopott már télikabátod.

Nagyobb lett a kert, messzebb a vége

Több a gaz is már. -Jaj, a fenébe...

Hasonlítgatsz, mert mindennap látod

Hogy bírják még, a régi barátok.

Nincsen már dolgod nagy szenvedéllyel

Rövidebb a nap, hosszabb az éjjel

Hideg a lakás, este befűtesz,

Vastagabb gyapjú paplanra gyűjtesz .

Felét sem tudod – mint rég- megenni,

Nincsen már kedved boltba sem menni .

Megnőtt a család, kicsi az asztal,

Dédunokád is lesz a tavasszal...

Régi cipődet szereti lábad,

- Jó annak, aki mezítláb járhat -

Csak a barátnők, Erzsi, a Gizi

Nem lassultak le. Fene sem hiszi.

Fickándoznak, mint gyík a lavórban,

Fodrászhoz járnak! Ott ülnek sorban..

Itt a klubban is mindegyik táncol,

Míg téged térded, a székhez láncol.

Ha van még kivel, gyakran veszekszel,

Mi lesz majd akkor, ha megöregszel?