TÉVEDÉS

Sajnos életemben oly sokszor tévedtem

Azt hittem minden úgy van, ahogy látom...

Végig olyan a nap, ahogy felébredtem,

És amit megélek, csak az én világom.

Egyformán megbíztam kicsikben, nagyokban,

Mindenkinek hittem mindent, amit mondott.

Úgy fogadtam el sok dolgot, ahogyan van,

Ezért szakadtak a nyakamba a gondok.

Kóstolgattam a világot,

Szerettem minden virágot

Vadállatokat utáltam,

közel jöttek? Odébbálltam

Egyszer aztán rádöbbentem,

Hibás kódok vannak bennem.

Na mármost: Virágillat, halálos!

A kis patak alám mos,

A vadak meg kedvesek.

Őszinték, hűségesek.

De, ha fordítva van minden

Már csepp önbizalmam sincsen!

Akkor mi végre is élek?

Ezt megtudni? A fenének...!

NYUGDÍJAS-OK

Jaj, de nagyon akartunk már élni...

Azt sem tudtuk még, mitől kell félni

Rohantunk az élet közepébe,

Csoszogunk a vége közelébe'

Útnak eresztettük a családot,

Keressük a sok régi barátot,

Hajuk ezüsttel van már beszőve

Senki nem hiszi, mi lett belőle...

Unokánknak adtuk a zsebórát,

Elfeledtünk sok sok régi nótát.

Szívünkbe, -hol rejtett tüzek égnek-

Röngengéppel olykor, belenéznek.

Majd' mindennap elmondja az orvos,

-Az idős kor állapot! Nem kóros,

Sétáljunk, hisz jól bírjuk magunkat.

Meg sem érti sok, súlyos bajunkat.

Emlékekkel teli már a házunk,

Meleg cserépkályhánál is fázunk

Mostanában randa idők járnak

És örökké eltűnnek a tárgyak...!

Úgy gondolunk már a régi bálra,

Hogy ott mindenki, csak velűnk járta.

Partnerünk, hozzánk simulva táncolt,

Padig anyánk a szünetben ránk szólt...

Visszaemlékezünk szép zenékre,

Első nagy szerelmünk két szemére,

Szégyenlősen előadott bókra,

Kiskapuban félve lopott csókra.

Kamaszkori búcsúk hintájára,

Legszebb báli ruhánk mintájára,

Egyik nagy szerelmünk szép végére,

Derűs vasárnapok békéjére...

Úgy futott el felettünk az élet,

Soha nem mondhattuk: -De jól élek!

Ilyen gyorsan, hová tűnt a múltunk?

Megsüthetjük már, amit tanultunk...

Veled is épp ez történik tudom,

Most jössz át, az időalagúton...

Emlékképek villognak fejedben

És valami csillog a szemedben...

De, soha ne sirassuk a múltat!

Mind megbánja, aki könnyet hullat.

Hogyha sírunk, könnyes a sok emlék.

Bármelyikért, most is visszamennék...