TÉVEDÉS

Sajnos életemben oly sokszor tévedtem

Azt hittem minden úgy van, ahogy látom...

Végig olyan a nap, ahogy felébredtem,

És amit megélek, csak az én világom.

Egyformán megbíztam kicsikben, nagyokban,

Mindenkinek hittem mindent, amit mondott.

Úgy fogadtam el sok dolgot, ahogyan van,

Ezért szakadtak a nyakamba a gondok.

Kóstolgattam a világot,

Szerettem minden virágot

Vadállatokat utáltam,

közel jöttek? Odébbálltam

Egyszer aztán rádöbbentem,

Hibás kódok vannak bennem.

Na mármost: Virágillat, halálos!

A kis patak alám mos,

A vadak meg kedvesek.

Őszinték, hűségesek.

De, ha fordítva van minden

Már csepp önbizalmam sincsen!

Akkor mi végre is élek?

Ezt megtudni? A fenének...!