2002. 10. 29.

ELŐPIA AZ UTÓPIÁRA

(Választ-ások)

-Jónapot!

-Nnnnapot!

-Maga nem idevaló?

-Nem, a Holdról jöttem!

-Úristen! Hogy fog hazaérkezni a választásokra, vagy maguknál nincsenek választások?

-Mi az a választás?

-Hát, különböző érdekcsoportok közül az emberek, a nekik legszimpatikusabbra szavaznak és akik a legtöbb szavazatot kapják, négy éven át irányíthatják a közélet minden rezdülését.

-Azokat is, akik nem rájuk szavaztak?

-Persze! A többség dönt elv alapján.

-Aztán négy év után, miért kell újra...?

-Mert addigra kiderül, hogy nincs aki mindenkinek jó, így aztán mindig újakat próbálnak ki.

-De miért nem választják ki azokat, akik és amik rosszul működtek, a többi, a jó, meg maradhatna. Ez talán mindenkinek jó lenne.

-Mert a másik csoport, csak azértis többet igér, hogy bekerüljön a hatalomba.

-Miért, a hatalomban jó?

-Hát bizony... eleinte. Aztán úgyis kiderül, hogy felét sem tudják teljesíteni az ígéreteknek, ami miatt aztán majd menniük kell.

-Olyanok is vannak, akik betartják amit igérnek?

-Ááá. csak igérik! De még ha akarnák sem tudnák betartani, mert aztán a vesztesek négy éven át "betartanak" nekik.

-Minden igéretet betartanak?

-Dehogy! Akadályozzák őket! Ezt csak így mondják!

-De akkor erre az egész ország lakossága ráfizet. Egyik ciklusban a kékek gyóznek, a másikban a sárgák. Minden pénzük festékre megy el, hiszen ilyenkor át kell festeni mindent nem?

-Így valahogy, de mégsem akarnak színtelenek lenni.

-Mert az jó lenne ?

-Egy fenét! Már egy egész sereg színtelen ország van, mi lennénk köztük a legutolsók.

-Akkor meg minek?

-Hát, a színteleneket kevesebben piszkálják.

-És a szinesek miért piszkálják egymást?

-Mert más a színük, mint a többieknek!

-Olyan is lehet, hogy akik már meg voltak választva, most újra...

-Persze, ha jobb programot hírdetnek, mint a többi.

-De, ha egyszer már hírdettek...

-Az most nem éredekes, azt már elfelejtették az emberek, volt rosszabb is, jobb is.

-Na, ég magával, én utazom haza a Holdra.

-Ott egyszerűbb?

-Valamivel! Ha ott kiderül valakiről, hogy elbuherált valamit, áttelepitjük egy másik bolygóra, ott aztán csinálhat minden ostobaságot.

És például, hová telepítik őket?

-Mindig máshová! Az utóbbi ezer évben például ide a földre, Magyarországra!

Kisalföld, 1992. 07. 27.

ÚRI MURI ’92

-Azt játsszátok nekem, hogy: ”Ha énnékem sok pénzem lesz...”Csóró András a zsebéhez nyúlt, ahol a pénztárcája szokott lenni, fizetni akart.

-Gyerekek...nincs meg a...ellopták a pénztárcámat!- ugrott fel. A négy főből álló társaság tagjai, bambán bámultak rá. Megpróbálták visszalódítani alkoholba áztatott tudatukat erre a világra, ahol pincér, család várja őket elszámolásra.

-A nő! Az a fekete nő, akivel táncoltál! Azért ölelgetett az téged annyira.

-De hát, gyerekek,! A fizetésem, a prémium, meg a túlórák...

Egyikük zavartan kotorászni kezdett a zsebében.

-Én is táncoltam vele.

Mindannyian az ajtó melletti asztal felé fordultak, ahol a fekete nő egyedül ült. A szék, most üres volt!

-A rohadt...!

A pincér, - mintha csak őt szólították volna - megjelent az asztal körül ácsorgó társaság mellett, és a karjára vetett fehér kendővel legyezgetni kezdte a kiszóródott cigarettahamut.

-Parancsolnak? -kérdezte.

-Ki volt az a fekete nő ott az ajtó mellett? Tudja, akivel táncoltam... táncoltunk?

-Kérem, én nem ismerem a kedves vendéget. Talán máskor is volt már itt egyszer-kétszer.

-Dehát, a pénzemet elvitte! Meglopott!

-Kérem, tessék körülnézni, hátha valamelyik zsebben...

-Egy havi fizetésem, meg a túlórák. Meg a prémium!

-Szabadna számolnom? Az urak talán kifizetik.

-Egy francot fizetik ki, én hívtam meg őket.

Kiforgatta a zsebeit, és mindent -koszos zsebkendőt, gyűrött cigarettásdobozt, bicskát és egy félbetörött piros műanyag fésűt- kirakott az asztalra mintegy igazolásul, hogy a pénz nincs meg.

-Megőrülök! - kiabálta. - Mit eszik a családom...?

-Figyelj ide Pistám! Igaz, hogy te hívtál meg bennünket, de hát mi kifizetjük... kifizethetünk mindent. Igaz gyerekek? Számoljon főúr!

-Igenis kérem. Volt egyszer három marhalábszárpörkölt, egy rántott borjú..., kovászos uborka..., kettő... négy... hat liter bor, nyolc konyak, meg négy víz. Számolhatok még valamit? Az összesen annyi mint...

-Gyerekek nem fizethetitek ki, azt én nem engedem!

-De igenis, kifizetjük. Adjatok egy ötvenest!

-Innen, most megyünk a rendőrségre és feljelentjük azt a büdös...

-De mi a fenét mondjak otthon?

-Egyenlőre mondd azt, hogy elveszítetted. - tanácsolta az egyik.

-Majd a rendőrség kinyomozza ne félj, azért fizetjük őket, nem?

Ahogy dülöngélve kifelé indultak a majdnem üres asztalok között, visszaérkezett a zenekar és játszani kezdeték a „Ha énnékem sok pénzem lesz, felülök a repülőre” kezdetű dalt.

2001. december 1.

A VÁROS ÖSSZES VEREBE ...

Talán Önök közül is sokan emlékeznek még a Párist idéző régi őszökre. A győri Baross út két oldalán gömbplatánok álltak, leveleiket -amennyire a sűrű ágak engedték- elhullatták már, az ágak között pedig ott ugrált csivitelt csicsergett, a város összes verebe.

A naptárak, az 1965-öt, vagy a szomszédos éveket jelezték és ilyenkor már alig néhány letépetlen lap lógott rajtuk. Győr, a közelgő télre készült. Az emberek összehúzták magukon a kabátot, de a meg-megújuló szélrohamok elől nem a házak falához bújtak, inkább gondosan elkerülve az épületeket és a fákat, mindenki a sétáló utca kellős közepén igykezett haladni, a fákon ugrándozó verebek miatt.

Valahol a Baross út vége felé, egy kis ablakon keresztül, este hat órakor kezdték árúsítani a frissen sült tejfölös, fokhagymás lángost. Csak úgy az utcára ! Mindenki aki vett egy lángost,letépett belőle egy pici darabot és odadobta a verebeknek, akik nem veszekedtek rajta, jutott mindeniknek. Bent a kopott viaszkosvásznakkal leterített asztaloknál is lehetett fogyasztani de a hideg ellenére, alig akadt aki igénybevette a belső szolgáltatást.

Egy lángos egy forint tíz fillérbe került, egy liter hideg tej három forint volt! Az áraknak nem sok jelentősége van az időnek ilyen távlatából. Ha azt vizsgálnánk, akkor havi ezerötszáz lángosra valót keresett a démosz egy-egy egyede.Viszont az én ezerötszáz lángosomból, hatszázat az a főbárlő ehetett volna meg, akinél albérletben laktam.

A következő tavaszon csutkára metszették(ez itt müveltető ige !) fűrészeltették a fákat, a város közigazgatási,politikai vezetői, az elmúlt ősz verebei miatt.Ősszel egy utólagos revízió eredményeként még néhány centimétert levágtak az ágakból. A verebek ekkor az Arany János utcában -akkor még nem volt ott a város egyik legnagyobb árúháza- még meglévő fákra igyekeztek rátelepedni

A lángos árát előbb 1,90-re, majd két forint harmincra emelték. Akik ezt vacsorázták rendszeresen, azokat nem nagyon izgatta. Lakást úgysem tudtak volna vásárolni, hisz egy-egy „szövetkezeti” lakásért akkoriban már 120-150 ezret is elkértek, attól függően, hogy kinek adták azt.A fűtéshez való gázt, a győri Gázgyár maga állította elő és egy hatalmas futballabdává festett tartálybol osztotta szét azoknak, akiknek jutott. A házgyár még nem ontotta a mindeki számára elérhető panellakásokat,de nem is igazán volt még rájuk szükség, a városkörnyéki településekről még nem indult meg a mezőgazdaság perifériája, csupán az urbánus munkásosztály, a vaskos kereskedőréteg és a gyér létszámú értelmiség lakta a várost.

A következő évben aztán elfogyott a türelem! Eleinte védő-riasztó rendszereket emlegettek, platinaháló a Baross út fölé, vegyszeres verébirtás , -talán még idomított vadászsólymok is szóba kerültek- de az egyszerűség jegyében zajló szocreálnak megfelelően végül mégis a fák gyökeres kivágása mellett döntött a döntnök.

Még emlékszem a fákat kereső, csapatosan ide-oda röpködő verebekre, akik otthontalanokká váltak az új milliőben.

Attól kezdve -na, nem rohamos ütemben- a Baross út átalakult, arculata megváltozott.Minden évtizedben történt valami. Egy-két butik, fagyizó, egy-egy olyan bolt is megjelent a palettán, amelynek mind külleme, mind berendezése és árúkészlete megállta volna a helyét a bécsi Máriahilfer-en is, de mi ezt nem tudhattuk, mert akkoriban még nem gyakran engedtek oda bennünket.

A verebek eltűntek ! Annyira, hogy a minap arra sétálva már oda sem tudtam képzelni egy verebet a csillogó-villogó, tükörablakos boltok, kirakatok közé. Új kőburkolat, szobrok, szökőkutak, padok miegymás. A lángos helyén ma már pizzát árulnak.Ami viszont meglepetéssel szolgált, újra látok az utcában gömbplatánokat. Nem túl sokat, nem nagyon nagyokat, de vannak. Azokra feszítik ki a kereskedők reklámnak, a gyöngyégő-hálót karácsony előtt. Gyönyörű az egész, sziporkázó ékszerek a kirakatokban, drága ruhák, divatos parfümök, szinte minden.

De verebet, már nem látni! Vagy talán ebben a csillogó-villogó ,fényes kirakatú világban már nincs is veréb,csak papagájok paradicsommadarak és pávák vannak? Igaz, hogy már nem egy-tíz ám a lángos!

RÉGEBBI ÍRÁSAIM

KISALFÖLD

ALACSONYAN SZÁLL A LADA / 1991. XI. 5.

AKINEK JOGOSÍTVÁNYT ADOTT... / X. 20.

A NYÁR VÁMSZEDŐI / 1993. VI. 19.

A SZERENCSÉTLEN / 1991. XII. 30.

A VÉLETLEN MŰVE

ÁRAM A KERÍTÉSBEN / 1993. VI. 18.

CIKIS BULI / 1991. VII. 31.

DALOL-E MÁR A KUTYÁTOK? / VIII. 27.

CSAK AZÉRT IS BÖSTÖRKÖDJÜNK

ÉN, TE, Ő / 1991. II. 18.

FANTAZMAGÓRIA

FEGYVEREK ÉS RÓZSÁK / 1992. VIII. 25.

FRONT VAN / 1991.VIII. 28.

GOND(OK) / 1992. XII. 28.

HUHHH...! / 1993. VII. 2.

HIÁNYZÓ HIÁNYÉRZET / VIII. 21.

JOGSI KÉTSZÁZEZERÉRT / VIII. 15.

JÓ TANÁCS / 1992. IV. 9.

JOBB KÉSŐN, MINT SOHA

KARÁCSONY / 1991. XII. 30.

KULCSOS GYERMEKEK

KÉTSZÁZ JÓ EZÜSTFORINTOK / 1993. VI. 25.

KRESZ DEMOKRÁCIA? / IX. 17.

MINDENKINEK TUDNI KELL / 1993. II. 10.

MINDEGY MELYIK ZSEBBE NY... / 1992. VIII. 14.

MÁS KÁRÁN...? / IX. 11.

MONDD A NEMED KEDVESEM

NEM AZÉRT A KÉT FORINTÉRT...

POLGÁRŐRSÉGET / 1992. XII. 19.

PRODUKCIÓÓÓ

(R)ÁFÁZUNK / VII. 7.

REPÜLÜNK A MESÉK KOCSIJÁN

RESERVATIO MENTALIS / II. 4.

SEGÍTSÉG

SEGÉDMOTOROK, Ó / 1991, X. 3.

SZÁGULDÓ ÖSZVÉREK / 1991. III. 21.

SZ(ÁMÍTÁS)TAN / 1993. I. 20.

SZERETNÉM, HA SZERETNÉNEK / 1992. XII. 30.

VARÁZSLAT NÉKÜL / 1993. I. 16.

VACAK SORS / 1992. III. 24.

stb.