Kisalföld, 1992. 07. 27.

ÚRI MURI ’92

-Azt játsszátok nekem, hogy: ”Ha énnékem sok pénzem lesz...”Csóró András a zsebéhez nyúlt, ahol a pénztárcája szokott lenni, fizetni akart.

-Gyerekek...nincs meg a...ellopták a pénztárcámat!- ugrott fel. A négy főből álló társaság tagjai, bambán bámultak rá. Megpróbálták visszalódítani alkoholba áztatott tudatukat erre a világra, ahol pincér, család várja őket elszámolásra.

-A nő! Az a fekete nő, akivel táncoltál! Azért ölelgetett az téged annyira.

-De hát, gyerekek,! A fizetésem, a prémium, meg a túlórák...

Egyikük zavartan kotorászni kezdett a zsebében.

-Én is táncoltam vele.

Mindannyian az ajtó melletti asztal felé fordultak, ahol a fekete nő egyedül ült. A szék, most üres volt!

-A rohadt...!

A pincér, - mintha csak őt szólították volna - megjelent az asztal körül ácsorgó társaság mellett, és a karjára vetett fehér kendővel legyezgetni kezdte a kiszóródott cigarettahamut.

-Parancsolnak? -kérdezte.

-Ki volt az a fekete nő ott az ajtó mellett? Tudja, akivel táncoltam... táncoltunk?

-Kérem, én nem ismerem a kedves vendéget. Talán máskor is volt már itt egyszer-kétszer.

-Dehát, a pénzemet elvitte! Meglopott!

-Kérem, tessék körülnézni, hátha valamelyik zsebben...

-Egy havi fizetésem, meg a túlórák. Meg a prémium!

-Szabadna számolnom? Az urak talán kifizetik.

-Egy francot fizetik ki, én hívtam meg őket.

Kiforgatta a zsebeit, és mindent -koszos zsebkendőt, gyűrött cigarettásdobozt, bicskát és egy félbetörött piros műanyag fésűt- kirakott az asztalra mintegy igazolásul, hogy a pénz nincs meg.

-Megőrülök! - kiabálta. - Mit eszik a családom...?

-Figyelj ide Pistám! Igaz, hogy te hívtál meg bennünket, de hát mi kifizetjük... kifizethetünk mindent. Igaz gyerekek? Számoljon főúr!

-Igenis kérem. Volt egyszer három marhalábszárpörkölt, egy rántott borjú..., kovászos uborka..., kettő... négy... hat liter bor, nyolc konyak, meg négy víz. Számolhatok még valamit? Az összesen annyi mint...

-Gyerekek nem fizethetitek ki, azt én nem engedem!

-De igenis, kifizetjük. Adjatok egy ötvenest!

-Innen, most megyünk a rendőrségre és feljelentjük azt a büdös...

-De mi a fenét mondjak otthon?

-Egyenlőre mondd azt, hogy elveszítetted. - tanácsolta az egyik.

-Majd a rendőrség kinyomozza ne félj, azért fizetjük őket, nem?

Ahogy dülöngélve kifelé indultak a majdnem üres asztalok között, visszaérkezett a zenekar és játszani kezdeték a „Ha énnékem sok pénzem lesz, felülök a repülőre” kezdetű dalt.