2001. december 1.

A VÁROS ÖSSZES VEREBE ...

Talán Önök közül is sokan emlékeznek még a Párist idéző régi őszökre. A győri Baross út két oldalán gömbplatánok álltak, leveleiket -amennyire a sűrű ágak engedték- elhullatták már, az ágak között pedig ott ugrált csivitelt csicsergett, a város összes verebe.

A naptárak, az 1965-öt, vagy a szomszédos éveket jelezték és ilyenkor már alig néhány letépetlen lap lógott rajtuk. Győr, a közelgő télre készült. Az emberek összehúzták magukon a kabátot, de a meg-megújuló szélrohamok elől nem a házak falához bújtak, inkább gondosan elkerülve az épületeket és a fákat, mindenki a sétáló utca kellős közepén igykezett haladni, a fákon ugrándozó verebek miatt.

Valahol a Baross út vége felé, egy kis ablakon keresztül, este hat órakor kezdték árúsítani a frissen sült tejfölös, fokhagymás lángost. Csak úgy az utcára ! Mindenki aki vett egy lángost,letépett belőle egy pici darabot és odadobta a verebeknek, akik nem veszekedtek rajta, jutott mindeniknek. Bent a kopott viaszkosvásznakkal leterített asztaloknál is lehetett fogyasztani de a hideg ellenére, alig akadt aki igénybevette a belső szolgáltatást.

Egy lángos egy forint tíz fillérbe került, egy liter hideg tej három forint volt! Az áraknak nem sok jelentősége van az időnek ilyen távlatából. Ha azt vizsgálnánk, akkor havi ezerötszáz lángosra valót keresett a démosz egy-egy egyede.Viszont az én ezerötszáz lángosomból, hatszázat az a főbárlő ehetett volna meg, akinél albérletben laktam.

A következő tavaszon csutkára metszették(ez itt müveltető ige !) fűrészeltették a fákat, a város közigazgatási,politikai vezetői, az elmúlt ősz verebei miatt.Ősszel egy utólagos revízió eredményeként még néhány centimétert levágtak az ágakból. A verebek ekkor az Arany János utcában -akkor még nem volt ott a város egyik legnagyobb árúháza- még meglévő fákra igyekeztek rátelepedni

A lángos árát előbb 1,90-re, majd két forint harmincra emelték. Akik ezt vacsorázták rendszeresen, azokat nem nagyon izgatta. Lakást úgysem tudtak volna vásárolni, hisz egy-egy „szövetkezeti” lakásért akkoriban már 120-150 ezret is elkértek, attól függően, hogy kinek adták azt.A fűtéshez való gázt, a győri Gázgyár maga állította elő és egy hatalmas futballabdává festett tartálybol osztotta szét azoknak, akiknek jutott. A házgyár még nem ontotta a mindeki számára elérhető panellakásokat,de nem is igazán volt még rájuk szükség, a városkörnyéki településekről még nem indult meg a mezőgazdaság perifériája, csupán az urbánus munkásosztály, a vaskos kereskedőréteg és a gyér létszámú értelmiség lakta a várost.

A következő évben aztán elfogyott a türelem! Eleinte védő-riasztó rendszereket emlegettek, platinaháló a Baross út fölé, vegyszeres verébirtás , -talán még idomított vadászsólymok is szóba kerültek- de az egyszerűség jegyében zajló szocreálnak megfelelően végül mégis a fák gyökeres kivágása mellett döntött a döntnök.

Még emlékszem a fákat kereső, csapatosan ide-oda röpködő verebekre, akik otthontalanokká váltak az új milliőben.

Attól kezdve -na, nem rohamos ütemben- a Baross út átalakult, arculata megváltozott.Minden évtizedben történt valami. Egy-két butik, fagyizó, egy-egy olyan bolt is megjelent a palettán, amelynek mind külleme, mind berendezése és árúkészlete megállta volna a helyét a bécsi Máriahilfer-en is, de mi ezt nem tudhattuk, mert akkoriban még nem gyakran engedtek oda bennünket.

A verebek eltűntek ! Annyira, hogy a minap arra sétálva már oda sem tudtam képzelni egy verebet a csillogó-villogó, tükörablakos boltok, kirakatok közé. Új kőburkolat, szobrok, szökőkutak, padok miegymás. A lángos helyén ma már pizzát árulnak.Ami viszont meglepetéssel szolgált, újra látok az utcában gömbplatánokat. Nem túl sokat, nem nagyon nagyokat, de vannak. Azokra feszítik ki a kereskedők reklámnak, a gyöngyégő-hálót karácsony előtt. Gyönyörű az egész, sziporkázó ékszerek a kirakatokban, drága ruhák, divatos parfümök, szinte minden.

De verebet, már nem látni! Vagy talán ebben a csillogó-villogó ,fényes kirakatú világban már nincs is veréb,csak papagájok paradicsommadarak és pávák vannak? Igaz, hogy már nem egy-tíz ám a lángos!