ÁTALAKULÁSOK
Ó, hogy előttem van még most is az a kép.
Anyám megpucolta a lámpa üvegét
Párszor belelehelt, tisztára törölte,
Majd a nem létező port is lesöpörte
Langyos tiszta víz csillogott a lavórban
Vasalt ruha, zokni, mind a széken, sorban
Ünnepre készültünk, épp másnap volt Húsvét
Babra öntötte, a sonkáról a húslét.
A konyhaasztalon szép hímes tojások,
Pár egyforma piros, a többiek mások
- Hogy fognak ennek a locsolók örülni
Sonkabőrrel kell majd fényesre törölni.
Kevés vizet szórt a ház előtt a földre,
Egy vesszőseprővel, tisztára söpörte.
Néhány szentelt barka az öreg vázában
Jelezte, hogy ünnep van Anyám házában.
Miért kutatnak az emberek a múltban?
Mért múltat keresünk örökké az újban?
Azt hisszük, ha visszaemlékezünk, könnyebb?
Mért jönnek hát akkor szemünkbe a könnyek?
Unokám azt mondja, a múltnak nincs rangja
- Hidd el Mama, neked jól állna a tanga.
Virágot nem tart, bár szereti a szépet
Amikor leülök, nem tol alám széket.
Azt mondja, az ciki . –Légy egy picit laza
Ne hozz mindig, ilyen sötét ruhát haza.
- Mit főzzünk? - Hát nézd meg, a számítógépen.
És, már… falusias neki a beszédem.
De a temetőbe mindig kijön velem,
Meséltet, milyen volt fiatal életem?
Lehajtja a fejét, azon töpreng talán
Milyen sok szép dolgot hagyott ránk az Anyám.
Vagy azon, Ő mit hagy majd unokájára?
Vagy, hogy minden újnak, elmúlás az ára?
Látom gondolkodik, válaszomat várja
Már sejti, a jövő a múltba van zárva.