Rétalap, 2002. 10. 28.
Azért őrizgetek néhányat egyik fiókom mélyén legalább harminc esztendeje, hogy érdeklődő gyermekeimnek, unokáimnak, ne csupán a történetet mesélhessem el, hanem kezükbe fogva maguk is láthassák, milyen is az a
Azért őrizgetek néhányat egyik fiókom mélyén legalább harminc esztendeje, hogy érdeklődő gyermekeimnek, unokáimnak, ne csupán a történetet mesélhessem el, hanem kezükbe fogva maguk is láthassák, milyen is az a
KECSKEKÖRMÖK RÉTALAPON
Hazánkban a "kecskeköröm" - latinul congelia ungula caprae- néven ismert megkövesült kagylótöredék előfordulási helye, eddig egyedül a Tihany környéki Balatonpart volt.
Utóbbi években már az sem, mivel mára, a mindenki által ismert legendának, és az idegenforgalom szerencsés fellendülésének köszönhetően, a turisták felvásárolták, igy lassan csak a múzeumok büszkélkedhetnek egy-egy példánnyal.
Pedig valaha Tihany, "visszhangzott" a helybéli gyerekek jellegzetes akcentussal kántált hangjától: -kácskákormot tessék! Amitől ez az írás érdekes lehet, az a dolog geológiai vonatkozása.
Hazánkat egykor a Pannon tenger borította, melynek legmélyebb megmaradt- mederrésze, feltehetőleg a Balaton. A congelia megjelenése tehát, mindenképpen a Pannon tenger teljes visszahúzódása után alakulhatott ki ebben a medencében, mert édesvízi kagylóról beszélünk, következésképpen, a földtörténeti harmadkort jóval meg kellett előzni a Pannon tenger teljes megszűnésének, illetve a sós tengeri víz átalakulásának édesvízzé.
Valószínűleg e körülményekhez alkalmazkodtak és igy maradtak meg azután később megkövesült házú állatok.
A kecskekörömnek elnevezett kagylótöredéket, valaha úgy emlegették mint kizárólagos tihanyi nevezetességet. Az aranyszőrű kecskenyájat legeltető királylány legendáját az egész ország ugyanúgy megismerhette, mint az azóta megszünt páratlan minőségű visszhangot, amelyről azt állították korabeli emberek, hogy maradéktalanul visszaénekelte a himnusz első versszakát.
E sorok írója azonban a közelmúltban meglepetéssel tapasztalta, hogy a Győr környékén fekvő Rétalap község lakosai úgy ismerik az ungula caprae-t, mint amely a falu keleti határában folydogáló Bakonyér nevű patak medrében közönségesen előfordul.
Miután maga is hozzájutott két innen származó példányhoz, észrevette, hogy a rétalapi kecskekörmök alakjukat tekintve pontosan fordított állásúak mint a Tihanyiak. Ami miatt érdekes az egész, hogy a kettő úgy fest egymás mellé téve, mintha egy igazi páros kecskeköröm lenne.
Előfordulhat azonban, hogy ez csak ellenőrizetlen törvényszerúség és lehet, hogy minden egyes létező példány véletlenszerúen más-más állású. Kiderült az is, hogy a kagylókövületek a falucska határában folydogáló Bakonyér nevű patak medréből kitermelt kavicsok közül származnak. Egy példányt Nyári József -a házépítéshez kitermelt kavicsból, egy törött példányt pedig Horváth László -szintén a kavics között megtalálva- bocsátott rendelkezésemre.
A helyszinen saját kutatásom nem járt sikerrel, mintegy 1.5 km.-es szakaszon sem az eliszaposodott mederfenéken, sem a parton nem sikerült találnom egyetlen példányt sem.
( Ennek oka az is lehet, hogy a medret utoljára 1949-ben kotorták és a vastag iszapréteg elfedi a lehetséges példányokat. Mivel a meder újrakotrása jelenleg folyamatban van, talán ismételt kutatás sikerrel járhat.)
/ Ez az írás 2002-ben készült, a meder kotrására mind a mai napig nem került sor, és jelenleg kilátásban sincs. Sokkal inkább lehet majd számítani a meder teljes eliszaposodására, és azt követően a környező szántók árvizes területté vállására./
Ezek szerint, a patakocskának, valaha a Dunába - mint a közelben lévő legnagyobb vízgyűjtőbe - rohanó erőssodrású folyónak kellett lennie ahhoz, hogy a ma is bőven meglévő kavicsos üledéket a jelenlegi meder teljes hosszában végig tudja mosni maga előtt.
Rétalapon és környékén ugyanis a termőréteg rendkívül vékony, alatta üledékes /tengeri?/ homokot találhatunk, benne egészen aprócska meszes váztöredékekkel. Valószínűleg ebbe a puha homokba vágott medret magának a Bakonyból és a sokorói dombság nyúlványaiból vadul lerohanó, majd a síkságon csendesülni kezdõ víz a Bakonyér patak, és így sodorta magával a nehezebb kövek, kavicsok között a congeria ungula caprae késõbb - vagy már hamarébb? - megkövesedett példányait is. A Kárpát-medencében elfoglalt “medencefenéki” helyzetünkre utal, hogy hazánk nagyrésze 30 %-nál kisebb lejtésű sikság, egyötöde dombság és csak alig egyhuszad része középhegység.
Néhány százmillió évvel ezelőtt azonban,valószínűleg teljesen más lehetett a helyzet, hiszen ahol ma síkság van, hegység magasodhatott, míg dombságaink helyére bátran képzelhetünk asztalsimaságú sík tereket, hiszen hazánk területén minden kor és réteg kőzettipusa képviselteti magát.
Igy történhetett, hogy a mai Magyarország délkeleti részét képező Tisia (mai nevén tiszai) szerkezeti egység Európa déli partszegélyéhez, mig az Észak magyarországi felvidék (a Balaton római neve alapján Pelso) nagyszerkezeti egység, Afrika északi partszegélyéhez tartozott. Ebbe az Észak-Nyugat-magyarországi övezetbe található ma mind a Balaton, mind Rétalap és ez az egykori földrajzi együvétartozás, egyfajta magyarázata lehet a kagylókövület mindkét helyen történő megjelenésének.A Kárpát medencében a miocén korszak végén, a Szarmata tenger maradványai lehettek, amire, folyamatosan a Pannon beltenger maradványai ülepedtek.
Ezek a sós vizek aztán a Pliocén kor idején kisebb lápokra szakadoztak, majd kiszáradtak, de a kiédesülő vizhez, már csak alig néhány élőlény tudott alkalmazkodni. Ezek közül legismertebb a congeria amely búbjának lekoptatott maradványáról kapta a népies kecskeköröm kifejezést.
De az is lehet, hogy a Balatonfelvidéken legeltetett aranyszőrű kecskenyáj néhány példánya elkóborolt ide a bakonyér partjára és mivel akkor még olyan széles volt a patak, hogy a kecskék azon nem tudtak keresztülugrani, mind beleestek és megfuladtak.
Ki tudja? Az igazság odaát van !!!
Folyt. köv.