LEVÉL APUHOZ

Drága Édesapám! -...De nehezen írok-

Azért lett vizes, mert néha közben sírok.

Pici koromban is csak utánad sírtam,

De sem elmondani, sem írni, nem bírtam.

Alig beszélgettünk nem voltál mellettem

Sokat gondolkodom, miért nem kellettem?

Pedig szeretsz engem - legalább remélem -

Csak kimondod egyszer, talán majd megérem.

De, hogyha szeretnél, tudnád mit kell tenni

Egyszer simogatni, máskor ölbe venni,

Éjjel betakarni, reggel ébreszteni…

Mondd meg, hogy volt szíved engem elveszteni?

Drága Édesapám! De szeretnék veled…

Rég hozott már erre a lelkiismeret.

Mikor nem vagy velem, szoktál rám gondolni,

Vagy olyan vagyok, mint az elhagyott holmi?

Melyre emlékszel, hogy tegnap levetetted,

Csak nem jut eszedbe, hová is tehetted?

Tudod, hogy anya is miattad szomorú?

Jó neked, hogy arcán mindig ott a ború?

Vagy…van egy barátnőd, azért nem vagy velem?

Lehet, hogy miatta ilyen az életem?

Előfordulhat, hogy csapodár az apám,

Ahogy mást elfeledsz, majd engem is talán?

A pár ajándékot, amit tőled kaptam,

Mind visszaadnám, ha rám tennéd a paplant,

Az ágyamra ülnél, kezdenél mesélni,

Én meg elaludnék! Nem kellene félni…

Míg suliba lennék, te dolgozni járnál,

Mikor kijönnék, a kapu előtt várnál,

Hogyha beteg lennék, te aggódnál értem.

Mondd, most kiért aggódsz? Én ezt nem is értem.

Drága Édesapám! Nagyon elfáradtam,

Elaludt a maci, melyet tőled kaptam.

Anya is elaludt itt a karosszéken,

Azt álmodja, újra velünk élsz, mint régen.

Ne haragudj, de most többet már nem írok

Ígérem, hogy eztán kevesebbet sírok.

Egy ekkora lánynak, már nem illik sírni,

Ha nincs apukája, azt is ki kell bírni.

U.i.:     

Megint Karácsony jön, hidegek a napok

Kevés a szeretet, melyet Tőled kapok,

De azért maradok szerető kislányod,

Sokat gondolok rád! Remélem nem bánod…