Rétalap, 2006.

AZ ÜZLET, AZ ÜZLET!

Olvastam valaha egy novellát, amelyik egy, a mi kis településünkhöz hasonló falucskáról szólt. A falu lelkipásztora szeretett reggel pihengetni egy keveset, ha nem volt hajnali mise.
Volt a falunak egy tekintélyes tehéncsordája, amit reggelente a jámbor tehénpásztor egy tülökből készített kürttel szokott összetrombitálni. Hogy, hogy nem, de leghangosabban mindig a plébános úr ablaka alatt fújta a kéretlen ébresztőt, talán arra gondolt, hogy szegről-végről kollégák, merthogy mindketten pásztorok.
A plébános restellt szólni a korai kürthangért, csak forgolódott ágyában. Egy szép nyári hajnalon, amikor megszólalt a lélekromboló áloműző hangja, kinyílott a plébános úr ablaka, maga a tiszteletes is megjelent, és így szólt a pásztorhoz:-Édes fiam, ilyen cifrázós, tekergős szép kürtszót, még életemben nem hallottam. Fogadj el egy kis erősítőt, hogy jobban menjen a fújás. A csorda gyanútlan őrzője vidáman felhajtotta a szíverősítőt, majd tovább indult, de még cifrábban, még hangosabban jöttek a hangok az árva tűlökből.Másnap hajnalban, kifejezetten a plébánosnak talált ki újabbnál újabb dallamokat, de nem tudta sokáig fújni, mert kinyílott a zsalugáter, és megjelent a tiszteletes a stampedlis pohárral.Így ment ez egész héten. A következő hétfőn nem nyílott ki az ablak, akárhogy cifrázta is a tehénpásztor. Kedden sem lelt fogadtatásra művészete, pedig hosszú percekig fújta a tülköt, amely már majdnem kiegyenesedett a sok fújástól.
Mindhiába, dehát indulni kellett a tehenek után!Szerdán sem nyílott ki az ablak, ekkor csak alig egyet kettőt fújt a pásztor, de csütörtökön, már három házzal a plébánosé előtt abbahagyta a dudálást, és csak öt-hat házzal arrébb kezdte újra.-Tuggya ki fog ingyen…
Lehet, hogy nem egész így szólt a több mint negyven éve olvasott történet, de ez volt a lényege, és bizony minden reggel eszembe jut, amikor ablakunk alatt megjelenik az első dudálós autó. Jó hosszan dudál, mert neki az a célja, hogy eladja a kenyeret, amit ezzel a kürtszóval reklámoz. Nekem meg az a célom, hogy akkor aludjak, és annyit, amikor, és ahogy sikerül.Alhatnék én nappal is, de akkor jön a „Szólj anyádnak jöjjön ki…” nótát fújó nyalókás-autó, majd a tápkereskedő dudálja autójával, hogy „Megy a gőzös, megy a gőzös…”. Aztán valamilyen autó a Híd a Quay folyó felett c. film elrondított betétdalát játssza szorgalmasan. Később megérkezik a másik nyalókás autó, utána még Boci-boci tarkával a tejes, aztán úgy tűnik vége.
Tévedés kb. hetenként végiggurul egy fehér autó, amelyikből azt kiabálja egy női hang, hogy megvásárolná a kispárnát a fejünk alól, (úgysem tudunk aludni). Nem tudom mekkora üzlet lehet hetenként rájönni, hogy senkinek nincs eladó tolla, hisz ami volt, azt már régen felvásárolta egy másik kereskedő.Háááááát, van még a szódavizet árusító, meg a gázpalackkal kereskedő, meg a cirkuszos, meg a, …..meg a!Most, szedem a gyümölcsöt a kert hátuljában, abból majd pálinkát főzetek, amivel ráveszem a dudálókat, hogy leghangosabban a polgármester úr háza előtt tülköljenek, mert Ő szereti a zenét.Nem lesz szerencsém, mert ahogy ismerem, koránkelő ember. Esetleg, ha visszafeküdne…