Rétalap, 2009. június 2.

TOPORGÓ

Valaha totyogó volt a nevem, 

Évekig semmi nem történt velem. 

Nem voltam otthon jó pár dologban, 

Így azt az időt, végigtotyogtam. 

Aztán egyszer csak akarni kezdtem, 

Türelmetlenül toporgó lettem. 

Végül leltem egy ajtót a falban, 

Átjártam rajta, mikor akartam. 

Felnőtt koromban, már toppantottam! 

Toporgásomat rég sutba dobtam. 

Rossz szokásomat, mind levakartam, 

Csak azt tettem meg, amit akartam. 

Mikor már majdnem a topra értem 

- Csodálom most, hogy bőrömbe fértem - 

Toppantáskor, figyeltem a lábam. 

Azt hittem más, jobban toppant nálam.

Ez nagy hiba volt, elkezdtem félni,
Úgy éreztem, így nem lehet élni.
Saját félelmemtől megijedtem,
S indultam vissza, totyogni kezdtem.