NYOSZ Pályázatra, 2009.

ALKONY

Kint vihar tombolt, benned emlékek,

Akkor is, most is azt hitted, véged.

A vihar elmúlt, dalol egy sármány,

Kristályként ragyog fent, a szivárvány.

Délután van csak, ez még nem alkony

Virágillatban fürdik a balkon

Messzi, hallik még a madár ének,

De az utcai lámpák már égnek.

Rádióból száll egy régi dallam,

Senki nem hallja, dúdolod halkan.

Hogy felkavart a húsz éves emlék...,

Mintha csak most történt volna, nemrég.

Mikor még hitted, megállt az idő,

Letépett virág mind újra kinő,

Akiket szeretsz veled maradnak,

Sosem halványul fénye, a Napnak.

Bármennyi év is szállt el azóta,

Legbelül frissen él még a nóta.

Szépen szólt együtt, de ő már hol jár?

Istenem, mennyi új nóta szólt már...

Milyen vihar volt! Ó, hogy megtépett

Összetört benned minden jót, szépet.

Délután van csak! Nem alkony ez még.

Húsz éves voltál, és karcsú, nemrég.

Alig hitted, hogy változott bármi

Emberek közé akartál járni.

Egyszer hívtak a nyugdíjasklubba,

Aztán magadtól..., újra, meg újra.

Beülsz, beszélgetsz, ámulva látod,

Hasonlót érez sok új barátod.

Mennyivel könnyebb, ha megbeszéled

Amit éreznek, te is azt érzed.

Egy kirándulás, pár közös nóta,

Jaj, de hiányzott már évek óta.

Sok az új barát, a dal is új tán',

Együtt jártok, a szivárvány útján.

Majd csendes téli estéken, olykor

Megemlékeztek sok szépről, jóról

Ültök, teáztok, néha egy vendég...

Te érzed majd, hogy nem alkony ez még!