Kisalföld, 1992. december 31.

SZER(ETET)TEL

Így karácsony táján, lelkem

Szeretettel van tele.

Annyi benne a szeretet,

több már nem is fér bele.

Szeretem a kedvesemet

-nem túl nagy kunszt, máskor is-

főnökömet is szeretem,

megcsókolnám százszor is.

Szeretem a kéményseprőt,

kedvelem a szemetest,

imádom az étteremben

a pincért, a kenyerest.

Szeretem a szabálysértőt,

az ittasan vezetőt,

Ki kocsimat összetörte

a minap. A ház előtt!

Szeretem a zsebeseket!

(azért azt megfogadom

bármennyire bírom őket,

pénztárcámat nem adom.)

Szeretem a fenyőárust,

a péket, az utcanőt,

a gépjármű-biztosítót,

Meg egyéb adószedőt.

Bevallom, hogy pár napig még

türelmesen szeretek,

hisz karácsony után, úgyis

Elmúlik e szeretet.

Azután már a lelkemből

nem hajtanak virágok.

azt figyeld meg, majd új évre

Kiknek, miket kívánok!