VILÁGVÉGE

Meglátjátok, ez a világ végét jelenti...

Édesanyám túl a 91. életévén, sokat sejtetően mutat a két-három centiméter hosszú békákra, amelyek valami megmagyarázhatatlan ösztöntől vezérelve, százával ugráltak a fáskamra ajtaja felé. Egy sem az ellenkező irányba, mind befelé iparkodott.

-Máskor is volt már ilyesmi, nem emlékszel valaha mikor Cegléden laktunk, nagyobb esők után még kis halak is úszkáltak a csatornázatlan Árpád utca esővizében?

-Az teljesen más volt, ilyen mennyiségű hal, vagy béka nem eshet esővel…

-Ki mondta, hogy most azzal esett? Lehet, hogy a langyos esőtől keltek ki a betokosodott békapeték.

Anyám rendkívül tájékozott. El nem mulasztaná a napi híreket, és látásának napi állapotától függően szinte mindig átnézi a napi-, hetilapokat. Regényt már nem kezd el olvasni, néhány oldal után könnybe lábadó nemrégen műtött szemével, úgysem jutna a végéig. Persze a klasszikusok közül, úgyis csak az újraolvasás jöhetne szóba, hiszen egyszer-kétszer szinte mindent olvasott már.

Komolyan kell tehát venni véleményét, bármiről alkotja is.

-Fiam! Ez a béka dolog, csak egy jel! A múltkor éppen te mutattad a neten, hogy 2012-re világvégét jósolnak.

-Én azt mondtam, hogy már megint...

-Na és az UFÓ hírek, meg a gabonakörök, meg az időjárás teljes megváltozása...? Ha mindent tudsz, ezekről mi a véleményed?

-Nem tudok mindent, csak mindenről van véleményem, mint ahogy neked is.

-Az én véleményem pedig az, hogy hamarosan vége a világnak, legalábbis számomra.-

mondta, és elgondolkodva nézett maga elé. Na, és mi a véleményed erről a hülye

időjárásról

-Az mint neked is, tényleg hülye. Régen is volt, ezután is lesz. Azonban mint mindenre,

erre is van számtalan magyarázat.

– Éspedig?

-Te is hallottál a jégtakaró olvadásáról, meg a Golf áramlat hűléséről, meg a...,

meg a...

-És az elmúlt ezredekben, meg az én fiatalkoromban, miért nem olvadt a jégtakaró,

miért nem hűlt ki a Golf áramlat?

-Azt mondják azért, mert nem volt lyuk az ózonrétegen.

-És most mitől van rajta?

-Anyukám! Állítólag a környezetszennyezéstől, de, ha most ezekre mind tudnám a pontos választ,

nem itt beszélgetnék veled, hanem valamelyik akadémián vezetnék

egy környezetvédelmi tanszéket.

-Na ugye?! - mondja győzedelmesen – igazából nem tudsz cáfolni, csak mondasz

valamit.

-De hát, mit kellene cáfolnom?

-Hogy közeleg a világvége.

-Bizonyos értelemben tényleg igazad van, valaha volt kezdete, következésképpen most

a vége felé haladunk. De könyörgöm ne siettesd már.

-Mit gondolsz fiam, mitől van kicsavarodva az emberekben az ízlés, az erkölcs, meg

minden?

-Hát azért nem mindenkiben, mi is kivételek vagyunk – próbáltam menteni az

emberiség kisebbik részét.

Hadiárva anyámat, pár évig diakonissza nővérek nevelték valaha, a tokaji intézetben. Szabni, varrni és viselkedni is megtanították úgy, hogy az elég volt a következő kilencven éven keresztül. Erőszakról még újságból sem nagyon értesült, az ő fiatalkorában még nem volt mindennapos a csalás, a lopás, a rablás és a hazugság. Mint mesélte, a két világháború között, még a koldusok is betartották a rendet. Állítólag , csak meghatározott napokon mentek kéregetni, és mindig ugyanazokhoz a házakhoz.

-De az emberek, akiknek volt mit adniuk, nem is zárkóztak el az adományozástól.

Szóval rend volt, és nyugalom! Aztán olyat, meg el sem lehetett képzelni, hogy az utcán kézen fogva megy egy fiú, meg egy lány. Kivéve, ha menyasszony, vőlegény voltak. De, hogy nekiálljanak fényes nappal csókolózni az utcán, az már egyenesen főbenjáró lett volna. Apád fél évig még a kezemet sem fogta meg. Ha egy úriember kijelentett valamit, akkor az úgy is volt, ha a fene fenét evett is.

-Kik voltak az úriemberek?

-Hát akik, ha kijelentettek valamit, akkor az úgy is... - elnevette magát.

-Könnyen voltatok, egy ezredév megkövesedett erkölcsi normáival a hátatok mögött..

-Meg az első világháborúval... Szerinted megint lesz háború?

-Ki tudja? Az a mindenkori gazdasági helyzettől függ. Mikor már sok az éhes száj, kevés az ennivaló és kilátás sincsen munkára, akkor kezdenek az emberek a háború veszélyével foglalkozni. Olyankor megjelennek a kártyavetők, jósok, a jövendőmondók, a mutatványosok, a csaló üzletemberek, a celebek, a sztárok, és a világvégéről szóló történetek. Az erkölcs filléres portékává válik. Olyankor aztán a máskor figyelemre sem méltatott események mint pld. egy békainvázió, vészjóslóvá válnak, az emberek pedig félőssé, és hiszékennyé.

-Hát ez az! Akkor mégiscsak közeleg a világvége?!