IMMERZIÓ

Életlen kardok csapdossák kezem

De nem fáj, hisz már nem is létezem

Csókokon tiprok csizmás vad lábbal,

Világot hordok görnyedő vállal.

Kínáltak epét, kóstoltam mézet,

Szemgödreimmel, semmibe nézek

Régi dalt hallok süket fülemmel

Semmibe nyúlok eres kezemmel

Míg éltem bíztam: tudom mért élek!

Sosem hittem, hogy elhágy a lélek

Mégis itthagyott egyszál magamban

Nagy kérdőjellé görbült nyakamban.

Ha egyszer arra jársz, ahol fekszem

Rám gondolva majd, ne keresd testem

Oda, csak csontok lesznek temetve.

Sétálj tovább lelkemet keresve

Ha majd rám gondolsz, agyadba bújok.

Múltat idéző szavakat súgok

Eszedbe jut majd akkor, ki voltam?

El hiszed majd, hogy tényleg megholtam?

Az a baj, nincs egy pont ahol érzed,

Ha mégegyet lépsz, azonnal véged!

És, ha éreznéd mégegyet lépnél?

Csak a gondolat gyorsabb a fénynél…