SZENT IVÁN ÉJI EMLÉK

Rétalapi szent Iván éj... Buszok, már nem járnak.

Házak felett seprőnyélen, boszorkányok szállnak.

Csodát tesz a kőkereszt az öreg út végében,

Ezeréves gondolatok bújnak a kéményben

Árván hagyott gólyafészek mutat furcsa képet,

Téged nézlek! Azt várom, hogy mondj valami szépet.

Ne törődj ma semmivel, csak ugrálj, nevess, táncolj,

És hogyha tudsz varázsolni, most magadhoz láncolj.

Mindenféle bántaodat szórd ma szerte széjjel

Legyél Te is boszorkány, és röpködj egész éjjel.

Higgyék azt, hogy bájolni tudsz, a kulcslyukon átbújsz,

Ne sejtsék, hogy hajnal felé a zöld gyepre ájulsz.

Nem álmodsz majd, repülsz velem egészen az égig

Ezt amíg élsz, szent Ivánkor éld át újra végig.

Tudom, mikor felébredsz majd sajnálod, hogy vége.

Életedben emlékezz a rétalapi éjre!