RÉTALAPI KALEIDOSZKÓP
(részlet hasonló című írásomból)
Oluptól - Alapig
„Új házadhoz keress követ egy régi alapból,
Nem baj, hogyha széjjelszeded, hisz nincs egy darabból.”R. Horváth Ferenc
Nincsenek ennek a falunak határában bodor felhőkbe vesző hegyek, nincs feszített víztükrű jéghideg kék tava csillanó ezüst halacskákkal, nincsenek szőllőskertjei, melynek szélén piros, vagy fehér terméskőből rakott apró présházak állnának.
Nem legelésznek már a falu szélén hárfaívelésű szarvaikat büszkén hordó nemes magyar ridegmarhák, fényessörényű, aranyszőrű pompás mének, utcáit nem szegélyezik kőlábazatú magas épületek, mázas cseréptetővel, az épületek előtt virágzó hársfasorral.
Nem szakítja meg az esti harangszót, a hazafelé ballagó tehéncsorda jólakott állatainak bődülése.
Lakói között nem találni orvost, papot, tanítót, a rend néha idelátogató őre is másutt lakik, nélkülözhetetlen gyógyszerért hét kilométert kell megtenni az arra rászorulóknak. Az ilyen felfedezetlen csendes helyekre hurcolkodó elidegenedett városlakók, vagy a szomszédos országokból befektetni átköltöző gazdag nyugdíjasok is hiányoznak innen. Nincs már iskola, posta sem, nincsenek munkahelyek,
- régen sem nagyon voltak - a polgármester is csak félállásban igazgatja a harmadrészt nyugdíjasokból, felerészt gyermekekből álló lakosságot.
Azt, hogy a következő években is feltehetően élnek majd itt emberek, a ma is prosperáló óvóda jelentheti, melynek használói, a lakosság 4-4.5 %-át teszik ki.
A szegénység, rengeteg házban lakik még albérletben, ahonnan elűzték már, ott meghagyta társbérlőnek az igénytelenséget. A közeli város színházaiban, nehéz lenne statisztikát készíteni a falunkból odalátogatókról, de mozijegyre sem sokat költött eddig a lakosság. A boltosok „hozomra” adnak, a kocsmárosnak járót, mindig megszerzik valahogy.
Azt a kevés hozzáértést és törődést, ami egy kisebb gyümölcsöskert fenntartásához kell, kevesen vállalják, így a legtöbb ház mellett konyhakertként felhasznált, vagy parlagon hagyott területek ellenére, a három, szegényes kínálatú boltocskában keresnek egy-egy kiló gyümölcsöt, az azt igénylők.
Mi mégis idetelepedtünk nagyanyáddal nyugdíjazásunk előtt, Károly nagybátyád meg családja miatt. Aztán ők is elmentek, - ki meghalt, ki elköltözött – mi meg ittmaradtunk idegen emberek között, idegen földön, amely egyikünknek sem otthona inkább, mint a másiknak.
Lassan beleöregedünk a megszokásba, most meg már – hiszen tudod te is – ez az otthonunk, ahol mára összebarátkoztunk emberrel, tájjal...